A koncerten úgy jelenik meg a halál és az elmúlás, hogy a szerzők sosem mondják ki igazán nyíltan. A hangversenyen elhangzott César Franck egyetlen szimfóniája, melynek kezdőmotívuma kifejezett utalás Liszt Les Préludes-jére és Beethoven utolsó vonósnégyesére, a szimfónia mégis olyan önálló mondanivalóval rendelkezik, hogy Franckot a francia szimfonikus irodalom nagy alakjává tette.