Progresszívek és regresszívek is egyben. Osztoznak az egész élet kétértelműségében." A Simon Izabella és Várjon Dénes művészeti vezetése alatt zajló fesztivál, de talán a zeneszerzés kvintesszenciáját is magába sűríti ez a mondat. A zenei hagyományokhoz való ragaszkodás, és közben valami sosem volt új hang keresése - ez a komponisták örök játéka az idővel. Egy játék, amely a szerző halála után folytatódik, hiszen Bach évszázadok óta meghatározó és alaptörvényszerű kiindulási pontja minden zenének. A gyakran konzervatívnak bélyegzett, de Schönberg által egyenesen progresszívnek nevezett Brahms érzelmekben gazdag, a regényben is hosszan tárgyalt komoly énekei ugyancsak hordozzák ezt a kettősséget, akárcsak a Thomas Mannt személyesen ismerő Stravinsky, aki a szerializmustól a neoreneszánszig hosszú utat járt be élete során. Adrian Leverkühn első zenei élményét, a tehenészlánnyal énekelt kánon műfaját az ő darabja idézte meg, de az ördög is rajta keresztül tette be patáját a koncertre.
widerrufen.